Single Blog

Terhelő szeretet

„Te vagy az egyetlen vigaszom, a boldogságom!”

Súlyos szavak. Rengeteget hallottam ezt a mondatot, vagy ehhez hasonlót a munkám során. Vagy inkább terhet. Amit akaratlanul ugyan, de ránk tettek szüleink, ráteszünk gyermekeinkre. Számtalan emberrel dolgoztam együtt, kik felismerték, kimondták: Hát ezért a nagy megfelelési kényszer, a sok kegyes hazugság, a bátortalanság, a félelem! Hogy rosszat teszek, hogy megbántom anyámat, hogy nem fog szeretni, mit fog gondolni… Ettől szenvedek gyerekkorom óta!

Általában anyáink, nagyanyáink szájából halljuk ezeket a szavakat. Anyuka, aki elvált, nagymama, aki elvesztette férjét, vagy épp csak ráébredt, hogy fiát, mint „örök szerelmét” már nem birtokolhatja, mert neki is családja lett.

Ilyen mondatok hallatán kiben ne ébredne bűntudat, ha szerető anyjával nem egyezik a véleménye, ha mást akar, máshogy akar? Ha új lány tetszik neki, ha hétvégén szívesebben maradna távol, ha már mással beszélne meg mindent…

Súlyos teher ez. Nagyon gyakran elkísér minket a felnőttkorig és roncsolhatja a párkapcsolatot is. A szülők belefolynak az új család életébe, mert a gyerek nem akarja megbántani szeretett anyját, apját. Mert az egyetlen vigasz, a boldogság, hogy is okozhatna csalódást, esetleg boldogtalanságot?! Még ha józan ésszel tudja is, hogy ez képtelenség, nem mer szabad lenni, önmaga lenni. Blokkolja a félelem, hogy a szülő megharagszik, megvonja szeretetét. Bármit jelentsen is az.

Kisgyerekként még nem tudjuk helyén kezelni az ügyet, felnőttkorra meg már beépült a kód. Nagyon fontos ezért odafigyelnünk a megfelelő, „tehermentes” kommunikációra, egyébként hosszú távú lelki problémákat idézhetünk elő. Ha pedig velünk is történt valami hasonló, legfőbb ideje feloldani a mintát, hogy ne adjuk tovább a következő generációnak.

Hozzászólás (0)