Single Blog

Hello Szabadság!

Kedden óriási élményben volt részem! Mint minden kedden, most is elmentem táncolni. Niát. De ez alkalommal valahogy más volt. Most éreztem először igazán szabadnak magam. Belül, a lelkemben. Kinyíltam. Kiengedtem. Szárnyaltam. Csak magamnak. És nem érdekelt, hogy más is látja. Mintha 5 éves lettem volna, úgy táncoltam. Pörögtem-forogtam, ugráltam, „doboltam”. Csak követtem a ritmust, amit a testem diktált. Meg persze a zene is. De most befelé figyeltem, hagytam, hogy a zene beáramoljon, a saját ritmusomban engedtem a testemnek a mozgást. Engedtem, hogy mást halljak, mint mások. És egyszer csak megszűnt körülöttem minden. Nem tartott sokáig, de időről-időre megengedtem, hogy visszajöjjön az érzés. Fantasztikus élmény!

Egyébként, ha ott vagyok, arra az 1 órára eltűnnek a gondolataim. Jobb, mint egy meditáció! Itt nem kell akarnom, hogy üres legyen a fejem. Itt csak megtörténik.
A Nia amúgy is olyan megengedő. Az a célja, hogy önmagad legyél. Hogy kapcsolódj magaddal, a testeddel, a térrel, a világgal. Szabadulj fel a korlátaid alól. Te érezd, te mondd meg magadnak. A ritmust, a tempót, a hogyant.
A hétköznapokban különben is olyan sokan megmondják. Mindenhol valami irányelvet követünk. Megmondja a főnök, a szülők, az anyós, a szomszéd, de még a barátok is néha. Persze, ha hagyod.

Szeretem, hogy míg ott vagyok, minden más megszűnik. Elfelejtem a szerepeimet, az aktuális problémáimat, a munkát, mindent! Egyszerűen üres a fejem ilyenkor. Nincsenek gondolataim, csak visz a zene, visz a tánc, én meg csak szállok. Érteni már eddig is értettem, de kedden meg is éltem, amit az Innerwise egyik teszttémája üzen: „Boldog vagyok. Szabadon lélegzem, szemeim ragyognak, végigtáncolok az életen.” Valahogy így kéne ezt minden nap. És nem csak Nián, hanem otthon, a munkahelyen, az anyósnál, mindenhol. Szabadon, könnyedén…

Köszönet az élményért, Heni (Nia Technique – Szentendre)!

Hozzászólás (0)