Single Blog

A kineziológia működik

Jó néhány éve, mikor elkezdtem tanulni a kineziológiát és elkezdtem róla mesélni egyre szélesebb körben, sokan kérdezték, hogy honnan tudod, hogy működik. És persze azon túl, hogy látom vagy érzem, vagy hogy visszajeleznek a kliensek, akkor még nagyon alátámasztani nem tudtam. Persze lehetett olvasni a neten, szaklapokban, lehetett hallani a tévében már olyan tudományos megközelítéseket, amik igenis megerősítették a kineziológia eredményeit és létjogosultságát, mégis, úgy tapasztaltam, hogy nem igazán hiszik az emberek. Aztán történt velem egy érdekes dolog egy figyelmetlenségből adódóan. A soron következő tanfolyamon a függőségekről és azok oldásáról tanultunk. Párban dolgoztunk, mint mindig, oda-vissza oldottunk és házi feladatként kaptunk egy korrekciót, amit bizonyos ideig, bizonyos ismétlésszámban kellett végezni. Ez a csecsemőmirigy és a lép egyszerre történő kopogtatása, mely hozzájárul a félelmek, fóbiák, rögeszmék, szorongások elengedéséhez fizikai szinten is. Én valamiért átsiklottam a „lép” szó felett, csak a mozdulatra figyeltem, azt másoltam le, de persze rosszul. A bal oldalam helyett a jobb oldalamat kopogtattam, vagyis a májamat. Ez ott senkinek nem tűnt fel, nekem se. Aztán szorgalmasan végeztem is a házi feladatot minden nap, rosszul. Egy idő után elkezdett fájni ott, ahol helytelenül a májamat ütögettem, és ez „véletlenül” egybe esett azzal, hogy annál a cégnél, ahol akkortájt dolgoztam, üzemorvosi vizsgálat volt. A labor kimutatta, hogy a májam túlműködik. Kérdezte az orvos, hogy szedek-e valamilyen gyógyszert, vagy többet iszom-e mostanában. Bevallom, kicsit megsértődtem :), de még akkor sem esett le, hogy rosszul végzem a napi házimat. Aztán találkoztam egy kolléganővel az eset után néhány nappal, beszélgettünk a legutóbbi tanfolyamról, annak hatásairól és mellékesen hozzáfűztem, a kezemmel is illusztrálva, hogy: igen, én még azóta is kopogtatok. Erre ő ijedtében felkiált: Te jó ég, az a májad!

Az üzemorvos néhány hónappal későbbre javasolt egy újabb laborvizsgálatot, hogy utánajárjunk a „májbaj”-nak. Természetesen, miután abbahagytam szegény májam stimulálását, visszaállt normál üzemmódba.

Még ma is nevetek rajta. A kétkedőknek pedig azóta is rendszeresen elmesélem ezt a kicsit szerencsétlen, bár annál tanulságosabb esetet.

Azóta persze már sok év telt el, és nem csak ez, de ezer meg egy visszajelzés jött a kliensektől, hogy rendbejött az életük, elindultak a változás útján, lett párkapcsolatuk, elmúlt az évekig tartó térdfájásuk, született természetes úton babájuk, és még sorolhatnám… Ezekről is tudok persze mesélni, de a saját tapasztalat mindig más. Pláne, ha még vicces is. 🙂

Hozzászólás (0)